A magyar helyesírás általános jellemzői – nyelvünk mai helyzete
Szépen és magyarul beszélni, írni jellem kérdése.
Illyés Gyula
█ A HELYESÍRÁS
A helyesírás a nyelvhasználat szabályrendszere: szakemberek állítják össze a nyelvhasználati szokások figyelembe vételével, közmegállapodáson alapszik, és időről-időre megújítják a nyelvhasználati változások szerint. A helyesírás nem önmagáért van; alapvetően a szöveg könnyebb megértését, megtanulását és könnyű olvasását szolgálja; közös érdekből a nyelvi összevisszaságot tereli mederbe. Bármely szabály, amely ezt elősegíti, a helyesírás javára van, és ez fordítva is igaz.
A szaknyelvi helyesírásnak, így az orvosi–biológiai helyesírásnak is, a köznyelvi helyesírási szabályozás az alapja, alapelvei azzal egyeznek. Néhány sajátos szempontot mégis érvényesül; ezek lényegében azonosak a köznyelvi szabályokkal, csupán kiegészítik azokat a sajátos szakszavak különlegességeivel.
█ A MAGYAR HELYESÍRÁS
Az írásunk legkisebb egységei nem a szavakat, szótagokat rögzítő írásjelek, hanem a hangokat jelölő betűk. Ezek írása a latin ábécén alapszik, annak betűiből alakult ki, ezért mondjuk a helyesírásunkat is betűíró rendszerűnek és latin betűsnek. Jellegzetességei:
• hangjelölés (kiejtés és szóelemzés)
• értelemtükröztetés
• egyszerűsítés
• hagyomány
Hangjelölés. A hangjelölés azt jelenti, hogy a beszédhangoknak a szavakat megkülönböztető elvont nyelvi egységeit, a kiejtett hangjelet (nyelvi hangjel, fonéma) betűkkel jelöljük és írjuk. Mindegyik hangjelnek megfelelő betűje van. A hangjelölés gyakorlati értelemben a magán- és mássalhangzók rendszere.
Ezzel szemben, például az angolban, sok más nyelvben is, nem ejtjük ki a szavak mindegyik betűjét; vannak néma betűk, illetőleg egy-egy hangjelet betűegyüttesek képeznek. A műtő szavunkban négy nyelvi hangjel van, és ezt négy betűvel (m+ű+t+ő) ejtjük és írjuk. Az operation angol kiejtése operésön, az írás és a kiejtés különbözik, vagyis az angol nem hangjelölő, nem kiejtés szerinti nyelv; az ilyen nyelvekben tehát nem érvényesül az egy hang egy betű (hangjelölés) elve.
.
A hangjelölő írásmód a kiejtés és a szóelemzés elvét egyesíti, nevezetesen azt, hogy a szóelemeket (szótövek és toldalékok) írjuk a kiejtésük szerint, és a szóelemek írásmódját megőrizzük a több szóelemet tartalmazó szavakban és a szólamokban, akkor is, ha a szóelemek társulásakor a kiejtése módosul. Vagyis a szóalakokban külön tüntetjük fel a szótövet és a toldalékot, noha nemegyszer a kettő találkozásánál vagy a szókiejtésben módosulás jön létre:
A barátság szót akkor tudjuk helyesen leírni, ha a szótövet (barát) és a képzőt (ság) a hangjelölésük szerint külön-külön rögzítjük. Ugyanígy járunk el, ha a szó egészét másképpen mondjuk ki, mint a szóelemeket külön-külön, például: néztük (néz+t+ük), kiejtés (nésztük).
Ezek az elvek biztosítják a toldalékos szavakban a szótő és a toldalék, a szóösszetételekben pedig az elő- és az utótag felismerését (betegség [beteg+ség], vesegyulladás [vese+gyulladás]). Bizonyos esetekben azonban a kiejtési hangmódosulásokat mégis jelöljük az írásban is (l. egyszerűsítés, hagyományos írásmód). Vannak szavaink, amelyek kétféle alakban is használatosak, ezeket az alakváltozásokat írásukban is megtartjuk (lenn, lent; fel, föl).
Értelemtükröztetés. Az értelemtükröztetés lényege az, hogy a szavak írásmódjával a szavak szerkezetét (nyelvtani felépítését) és jelentését adjuk vissza. Az értelemtükröztetés tehát kettős: a szószerkezet és a jelentés tükröztetése; ez voltaképpen a magyar nyelv helyesírásának, egymással összefüggő szabályainak a rendszere, amely jobbára tükrözi a magyar nyelv rendszerét.
• A szerkezeti tükröztetés sokrétű: idetartozik a szóelemző írásmód, a tulajdonnevek és a közszavak megkülönböztetése nagy kezdőbetűvel, a szószerkezetek és a szóösszetételek közötti nyelvtani megkülönböztetés a külön- és egybeírással (szívbetegség, a szív betegsége), a kötőjelek és a nagykötőjelek alkalmazása stb.
• A jelentéstükröztetésnek a külön- és egybeírás az alapja: a különírt és az egybeírt formának más-más a jelentése (töröknyereg [sella turcica] egy anatómiai képlet neve, a török nyereg pedig egyfajta nyerget jelent; egyetértek a mondottakkal, de csak egyet értek a mondottak közül; a fehéragyvelő-gyulladás a fehéragyvelőnek a gyulladása, a fehér agyvelőgyulladás pedig fehér színű agyvelőgyulladás). Ugyanilyen lényeges és sajátos az orvosi nyelvben a közt/együtt viszony tükröztetése a nagykötőjellel (Az ideg–izom átmenet az ideg és az izom közötti átmenet; az ideg-izom átmenet pedig idegátmenet és izomátmenet, amely egyébként nincs is. Hólyag–húgycső gyulladás [a kettő együttes gyulladása]; hólyag-húgycső gyulladás [hólyaggyulladás, húgycsőgyulladás – egymástól független]). Stb.
Egyszerűsítés. Az egyszerűsítő írásmód a hangjelölő írásmód nyelvtani módosítása: a jelöltebb szóalak ésszerű felcserélése jelöletlennel a pontosabb értelemtükröztetés érdekében. Az egyszerűsítés tágabb értelemben, hasonlóan a hagyományos írásmódhoz, szintén kiterjed a helyesírásunk egészére.
Egyszerűsítés a hangjelölésben:
• A többjegyű betűk kettőződését a tőszókban és toldalékoláskor sem írjuk le kétszer: a betűknek csak az első jegyét ismételjük (hosszú és nem hoszszú; mésszel és nem mészszel; Kodállyal és nem Kodálylyal). De, ha az összetett szavakban találkoznak, mindkettőt ki kell írni (nagygyűlés, tudománynyelv).
• Három azonos mássalhangzó találkozásakor elhagyjuk az egyiket (toll – tollal és nem tolllal; szebb – szebből és nem szebbből, idiogramm – idiogrammal). Kivétel a tulajdonnevek, beleértve azok kisbetűs elemeit is (Bernadett-tel, Szerelmes szonett-tel), és a szóösszetételek (rossz-szívű).
• Az i-re végződő földrajzi nevek -i képzős formáiban csak egy i-t írunk (Helsinki – helsinki és nem helsinkii jelentés).
• Az utcaneveknél a különírással bonyolult viszonyt egyszerűsítünk (Kossuth utca – a bonyolult: Kossuthról elnevezett utca kifejezés helyett).
• Egy ponttal való mondatzárás kettő helyett (…megnézte az iskolát, a templomot stb. nem …stb..).
• Szórész elhagyás ismétlődéseknél (fejfájás és nyakfájás – fej-, nyakfájás, fej- és nyakfájás,
fej-nyak fájás).
Az utcaneveknél: az utcák, terek stb. neveiben a tulajdon- és a köznevet különírjuk, és nem kötőjellel társítjuk (Kossuth utca és nem Kossuth-utca).
Az írásjeleknél: a pont elhagyása címek vagy a ponttal lezárt rövidítések után (…stb. nem stb..)
Harmadik mozgószabály: mellérendelő viszonyú, azonos elő- vagy utótagú szóösszetételek egyik tagjának elhagyása (vérér, nyirokér – vér-nyirok ér).
Az egyszerűsítés legelterjedtebb formája az egybeírás (szóösszetétel) a különírás (szószerkezet) helyett.
Hagyományos írásmód. Jóllehet az írásformánk egésze a hagyományt őrzi – a hagyomány alakította ki a betűk írását, az egybe- és különírást és a többi helyesírási szabályt is –, helyesírási értelemben csak a helyesírási szabályokkal ellentétes írásmódot nevezzük hagyományosnak. Leggyakoribb a hangjelöléssel (a kiejtéssel és a szóelemzéssel) ellentétes írásmód. A hagyomány szerint írt szavaknak az írásmódját csak megtanulni, szótározni lehet.
A kiejtéssel ellentétes írásformában nem egyeznek a hangjelek és a betűk:
A helyesírás régi, ma már nem használatos helyesírási formát őriz meg az adott szóban. Ilyenek a hagyományos írásmódú családnevek (Dessewffy).
A hagyományosan írt szó korábbi nyelvállapotot rögzít (ósdi és nem ózsdi – az írás szóelemzés szerinti eredeti toldalékos [ós tő + di toldalék] forma, ám a mai nyelvtudásunk számára ez a melléknév már nem toldalékos forma, ezért a kiejtés szerint ózsdi-nak kellene írnunk).
Nyelvünkben már nincs meg az a hang, amelyet ly-nal fejeztünk ki; sok szóban mégis megtartottuk az -ly írását a j hang helyett (gurdély, csigolya).
Jóllehet a tájnyelvekben él még a zárt e (jelölése: ë), helyesírásunk mégis csak egyetlen e-hangot jelöl (lehet, nem írjuk, hogy lëhet).
Hagyományos az olyan szavak rövid magánhangzóval írása, amelyeket már hosszú magánhangzóval ejtetünk – a kiejtésváltozást nem követi az írásmód (árboc – kiejtése árbóc).
A magánhangzók közti és a szóvégi helyzetben a dz és a dzs hosszú ejtésének figyelmen kívül hagyása (edző és nem eddző; edz és nem eddz). A toldalékhasonulásból eredő hosszúságot azonban feltüntetjük (eddzük).
A szóelemzéssel ellentétes írásformában a szóelemek kiejtés szerinti írásmódja nem tükröződik; zöműkben a hangjelölés sem teljes:
Néhány idegen eredetű képző előtt a szótő belsejében a hosszú magánhangzó rövidre változik (irónia – ironikus; de: akadémia – akadémikus már hagyományos, mert nem rövidül a szótő hosszú magánhangzója).
Nem érvényesül a szótagszámlálás szabálya bizonyos intézetnevekben (Pénzügyminisztérium és nem, a 6 : 3-as szabály szerint Pénzügy-minisztérium);
A második mozgószabály elmaradása (férfi nemi hormon a férfi-nemihormon helyett);
Állandóságot kifejező többtagú folyamatos melléknévi igeneves szerkezetek egybeírása (mérőműszer az 1 : 1-es szabály szerint írandó mérő műszer helyett);
Egyediek (tettenérés a