█ A TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JELENTŐSÉGE
A tudományos közlemények írása minden szakma művelésének alapja, a tudás, a szakismeret továbbadásának legjelentősebb módja.
A tudományos közlemények megírása a kutatások, vizsgálatok befejezése, pont az i-re, az eredmények közreadásának módja; ezeket olvassák, idézik. Bármilyen nagy horderejű is valamely kutatási eredmény, ha nem közöljük, homályba vész, a rossz közlemény meg a legnagyobb jelentőségű munkának is a koporsója lehet. A rosszul megírt közleményt nem közlik, vagy csak jelentős késéssel, még akkor is, ha a felfedezés korszakalkotó.
A tudományos közlemények mindennapi munkánk részévé váltak: szüntelen továbbképzésünk, ismereteink naprakészen tartása nélkülük megvalósíthatatlan.
Tanulmányok, tudományos cikkek írása a szakmai előmenetel feltétele is: vezetői állások elnyerése, tudományos fokozatok megszerzése, de még a pályázások (kutatás, támogatás stb.) sikere is, mind-mind ehhez kötött. Ennek ugyanakkor torzhajtásai is lehetnek: a mindenáron tudományos közleményírás, a muszáj cikkírás, a „közleménygyártás” veszélyét is magában hordozza. Például: színvonaltalan vagy kevésbé igényes dolgozatok születhetnek, egész egységet kitevő közleményt több részletben közölnek (szendvics módszer), ugyanazt kisebb-nagyobb módosításokkal többször is megjelentetik stb. Az effélék némelykor a tudományírás erkölcsi határain is átlépnek.
A közlemények nem önmagukért vannak, ne azért írjuk a cikkeket, mert közleményt akarunk írni, hanem csak akkor, ha van mit mondanunk.
█ A TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK FORMÁI
A tudományos közleménynek sok formája ismert, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk: az alapformákra és a nem alapforma közleményekre. Az alapformák vagy alapközlemények a kutatásközlemények (eredeti közlemények, original articles), az összefoglaló közlemények (review articles) és az esetismertetések vagy esettanulmányok (case reports). Ezeknek is több formájuk van. A nem alapforma (az egyéb) tudományos dolgozatok is sokfélék (l. lejjebb). Tovább nehezíti az eligazodást, hogy az ugyanolyan közleményféleség elnevezései folyóiratonként mások és mások lehetnek.
█ A TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK ÁLTALÁNOS CSOPORTOSÍTÁSA
Alapközlemények
Kutatásközlemények
Esetismertetések
Összefoglaló közlemények
Nem alapformájú (egyéb) közleményféleségek
elnöki köszöntő
levél a szerkesztőséghez/szerkesztőhöz
véleménynyilvánítás
kerekasztal-megbeszélés
az orvosi szakmával, orvosokkal stb. foglalkozó közlemények
a művészet és a tudomány kapcsolatát tárgyaló írások
írásmóddal, nyelvi kérdésekkel foglalkozó cikkek
arcképek
a lelkem békéje
hírek, bejelentések, könyvismertetések, beszámolók stb.
Az egyéb közleményformák valamilyen módon – néha csak közvetve – kapcsolatba hozhatók a három alapféleséggel, és szerves részét képezik a folyóiratoknak. Teljes felsorolásuk lehetetlen, hiszen naponta körvonalazódnak újabbak. A Lancet különösen élenjár: a szerkesztők egyedi közleményformákat (feltételezés, tanuljunk a hibákból, más osztályok, az osztályunk hibái) is közreadnak. A rövid és érdekes rovatcímű dolgozatokra igény van a folyóiratok színesítése, minél több szerző bevonása és dolgozat közlése, a helykihasználás stb. végett. A legkiemelkedőbb lapok válogatnak még a nagyon jó közlemények közül is, és elkeseredett harcot folytatnak a helyért. Valószínű, hogy a különleges rovatcímek ezért is születnek.
(A nem alapformájú közlemények részletezése nem vizsgaanyag.)
Kutatásközlemények
Szokványos kutatásközlemények
Válfajok:
sürgős közlemények
előzetes közlemények
tudományos levelek
véletlen beválasztásos klinikai vizsgálatok
Szokványos kutatásközlemények
Ezeket a közleményeket az angol nyelvű irodalomban original/regular vagy research articles/papersnek nevezik. Bennük a szerzők saját munkájukat mutatják be: a kutatók kísérleteiknek, a gyakorló orvosok eseteik kiértékelésének és klinikai vizsgálataiknak az eredményeit. Közéjük soroljuk még a különböző felmérések (betegséggyakoriság, népességi vizsgálatok stb.) eredményeit bemutató cikkek is. A közlemények zöme ebbe a csoportba tartozik.
A kutatásközlemények válfajai
Sürgős közlemények
Az ún. „sürgős közlemények” (rapid communications, fast track) kiemelkedő felfedezések, kísérleti eredmények, újdonságok ismertetésére valók, nemegyszer a „világelsőség” megszerzése végett. Sürgős közleményben hívhatjuk fel a figyelmet valamilyen veszélyre, mint például: nem ismert gyógyszermellékhatás, válsághelyzet (pl. híradás az Ebola-vírus támadásról) stb. Ezek a közlemények tehát negatív értesülést, figyelemfelhívást is tartalmazhatnak.
Előzetes közlemények
Az előzetes közlemények (preliminary articles) két-három oldal terjedelműek, a végleges közlemény előfutárai. A szerzőknek kötelezően közölniük kell a végleges cikket, és hivatkozniuk az előzetes közleményre. A végleges közleményt nem kell szükségszerűen ugyanabban a szaklapban megjelentetni, amelyben az előzetes közleményt adták közre. Egy-egy folyóirat – például az Acta Physiologica Scandinavica – előszeretettel, jóformán csak előzetes közleményeket jelentet meg.
Tudományos levél
Ugyancsak eredeti közlemény az ún. „tudományos levél” (science vagy research letter). Ezek voltaképp szabályosan szerkesztett és elbírált eredeti közlemények rövidített változatai. Rendre csak a vizsgálatok, felmérések stb. tényszerűségére összpontosítanak, az eredmények összevetése az irodalmi adatokkal visszafogott; az irodalmi hivatkozások száma szigorúan korlátozott. Jobbára olyan eredeti munkák, amelyek érdekesek és hasznosak is az olvasóknak, többé-kevésbé ismert adatok kiegészítői. Nem mindegyik tudományos folyóirat közöl ilyeneket, mások viszont előszeretettel, mindenekelőtt helykihasználás végett.
Véletlen beválasztásos klinikai vizsgálatok (randomised controlled trials, RCTs)
A véletlen beválasztásos, előretekintő, összehasonlító klinikai vizsgálatokat (gyógyszerek hatásvizsgálata, kórismézési eljárások, beavatkozások stb.) ismertető közlemények. Az ilyen vizsgálatokban résztvevőket (betegeket és/vagy egészségeseket) legalább két csoportra osztjuk véletlen besorolás szerint. Az egyik csoportba tartozók a vizsgálni kívánt kezelést kapják, a másik csoport tagjai (ún. kontrollcsoport) vagy nem kapnak kezelést (ún. placebocsoport) vagy a szokványos kezelésben részesülnek.
A véletlen beválasztásos, klinikai tanulmányokat előre megírt, sokszorosan megvitatott tanulmánytervezet, „forgatókönyv” (trial protocol) szerint végezzük. Ezek az eredeti közlemények szokásos ANYAG ÉS MÓDSZEREK elvei mellett sok másra is kiterjednek, összeállításukat szigorú, nemzetközileg egységesített szabályok, irányelvek írják elő. Ezek az ún. CONSORT-irányelvek. A CONSORT szóösszevonás a The Consolidated Standards Of Reporting of Trials angol elnevezésből származik. (részletezése a vizsgához nem szükséges)
Kórismézési módszerek
A betegségek felismeréséhez alkalmazott vizsgáló módszerek megbízhatóságát, alkalmazhatóságát tanulmányozó közlemények. Külön előírás (STARD-jegyzék és -követési ábra) szabályozza a kórismézési módszereket tanulmányozó klinikai vizsgálatokat. Az irányelveket a Standards for Reporting of Diagnostic Accuracy (STARD) szervezet fogalmazta meg (www.clinchem.org).
A STARD az orvosi, biológiai tudományok rohamos fejlődése a nap, mint nap bevezetésre kerülő, új vizsgáló eljárásoknak, kórismézési módszereknek köszönhető. Minden új vizsgáló módszer buktatókat, hibalehetőségeket hordoz magában, ezért alkalmazásuk csak megfelelő kipróbálás, ellenőrzés – ugyanazon vizsgálat szabvány módszerével végzett aprólékos összehasonlítás – után megengedett. Az ilyen alkalmassági vizsgálatok eredményeit egyértelműen kell közreadni. A STARD-jegyzéket sokszor változtatták, a tapasztalatok alapján folyamatosan módosítják.
Kiegészítés
A klinikai vizsgálatokat – ICMJE javaslatra – nemzetközi nyilvántartásba kell bejegyezni; a vizsgálat bejelentése többé-kevésbé előírás – nyilvántartási szám nélkül nem nagyon számíthatunk arra, hogy tanulmányunk színvonalas (ICMJE-) szaklapban megjelenjen. A klinikai vizsgálat mindenki számára hozzáférhető – honlapokon fellelhető – számontartása a betegek iránti tisztelet, erkölcsi kötelesség, a szakma és a közvélemény folyamatos tájékoztatása végett fontos. Több nyilvántartási rendszer is létezik, de a szerkesztők csak azokat fogadják el, amelyek ICMJE vagy WHO előírásoknak megfelelnek. A nyilvántartásba vétel formáját, előírásait a folyóiratok rendre ismertetik, azok naprakész változata a folyóiratok honlapjain keresztül megtalálható. Nem kevésbé lényeges, hogy az eredménytelenül végződő tanulmányokról is tájékoztassunk; ellenkező esetben a közvéleményt megtévesztjük. Sikertelen klinikai vizsgálatokról a szaklapok nem szívesen adnak hírt; a Cochrane Library viszont előszeretettel (www.cochrane.org).
Önzetlenség és bizalom az embereknél végzett klinikai vizsgálatok két alapköve: a betegek/egészségesek önzetlenül vállalják a vizsgálatot/kezelést mások érdekében. Erkölcsi kötelességünk, hogy ennek fejében a vizsgálatot a legszigorúbb etikai szabályok szerint végezzük, és az eredményeket őszintén tárjuk a nyilvánosság elé. Az őszinte tájékoztatás első lépése a klinikai vizsgálat azonnali nyilvántartásba vétele, a mindenki számára hozzáférhetőség, – még akkor is, ha vizsgálattól kedvezőtlen eredmények várhatók – és, hogy a sikertelen tanulmányokról is szükségszerűen beszámoljunk.
Összefoglaló közlemények. Napjainkban egyre nagyobb a jelentőségük, mert a tudomány felgyorsult, nap mint nap halmazával jönnek az új eredmények, és az irodalom áttekinthetetlen mértékben felduzzadt, a folyóiratok százai láttak napvilágot. A mindennapi rohanásban, teljes időt lekötő gyakorlati munkában megfáradt orvosok nem képesek a szakmájuk egészére kiterjedő irodalmat böngészni, tanulmányozni. Még az egyetemi intézetekben dolgozók is legfeljebb saját szűkebb kutatási területük irodalmának tanulmányozására tudnak időt szakítani. Az összefoglaló közlemény egy irodalomhalmaz áttekinthető rendszerezésének művészete.
Az összefoglaló közlemények alapformái:
leíró összefoglaló közlemények
rendszerező összefoglaló közlemények
összefoglaló elemzések (metaanalízisek)
Válfajok:
gyors szemle
útmutatók
szerkesztőségi közlemények
továbbképző közlemények
gyökerek (történelmi témájú összefoglalók)
Leíró összefoglalások
Szegényes irodalmú téma áttekintése az irodalmi források külön-külön vagy kisebb összevonások szerinti ismertetésével, megalapozott gyakorlati irányelvek megfogalmazása nélkül.
Rendszerező összefoglalások
Számos irodalmi adat egységesítő, áttekinthető rendszerezése, bizonyítékokra alapozott gyakorlati következtetésekkel.
Ezekben egy-egy témakörről kapunk – saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján összeállított – átfogó képet. Néha sorozat (series) formában jelennek meg. Az összefoglaló közleményeket egy-egy szakterület rangos képviselői írják a gyakorló szakembereknek, gyakorló orvosoknak, illetve határterületeken dolgozóknak, kutatóknak. Haszonnal olvashatják azonban az adott szakterület szakemberei is. Több ízben felkérésre születnek az ún. Tekintélyes professzor (Kiemelkedő szaktekintély) sorozat – Distinguished Professor (Expert) series – rovatcím alatt. A legtöbb folyóiratban azonban egyszerűen összefoglaló közlemény (review article) megjelölés alatt jelennek meg. Elterjedt az ún. systematic review elnevezés is.
A rangos nemzetközi folyóiratok egyre inkább szabályozzák a rendszerező összefoglaló közlemények szerkesztését az ún. Cochrane review-elvek (www.cochrane.org) szerint. Ennek részeként megkövetelik az irodalmi adatok gyűjtési módjának és rendszerezésének ismertetését. Nevezetesen, hogy a szerző mely adattárakból szedte össze az irodalmi hivatkozásokat, csak az angol nyelvű munkákat tanulmányozta-e vagy a más nyelven elérhető közleményeket is, kutatott-e a folyóiratokban stb. Azt sem érdektelen, hogy a szerzők milyen szempontok – tárgymutatók – szerint válogattak. Ezek alapján az olvasó, a szerkesztő következtethet az irodalmi tallózás teljességére, hiányosságaira, aminek a következtetések levonásának gyakorlat értéke szempontjából is jelentősége van. Az irodalmi adatok gyűjtése csak akkor lehet teljes, ha – az általunk már ismert cikkeken kívül – az irodalmi adattárakat és a kiemelten fontos szaklapokat is átböngésszük, a vonatkozó cikkek irodalmi hivatkozásait tüzetesen átnézzük, s ennek alapján újabb közleményeket is tanulmányozunk.
A szigorú elvek szerinti – innen a systematic elnevezés – összefoglalás meglehetősen tényszerű, úgy is mondhatnánk, hogy „bizonyítékokra alapozott”; a közlemény szerzőjének tapasztalata háttérbe szorul.
Összegző elemzések
Az összegző elemzés, az ún. metaanalízis (meta-analysis), adatelemzési módszer az egyazon témával és módon végzett vizsgálatok tudományos összegezésére és elemzésére. A szerzők az irodalomban közölt eseteket gyűjtik össze, és azokat – mint nagy esetszámú vizsgálatot – tanulmányozzák, abban a reményben, hogy a levonható következtetések sokkal nagyobb horderejűek, mint amit az egyes dolgozatok szerzői, a „kis” esetszámú vizsgálataik alapján megállapíthattak. Nem összehasonlítják az irodalmi adatokat, hanem a vizsgálati mintákat együttesen számolják, elemzik. Az ilyen összefoglaló közlemények sajátságos – meglehetősen szabályozott – szerkesztést igényelnek. Kétféle szerkesztési rendszert alkalmazunk:
(A QUORUM, a MOOSE és a Cochrane review-elvek részletezése nem képezi a vizsga anyagát)
Az összefoglaló közlemények válfajai
A gyors szemlék
Az elmúlt három hónapban megjelent fontosabb tudományos eredmények összefoglalásszerű, gyors ismertetése (rapid reviews, long commentaries). Terjedelme, szerkezete folyóiratonként szabályozott.
Útmutatók
Az ilyen összefoglaló közleményeket irányelveknek, idegen szóval protokolloknak is nevezik. Ezek tömören összefoglalt, szabályrendszer-ábrákkal (algoritmusokkal) bemutatott kezelési elvek, munkatervek. Ellentétben az általános összefoglaló közleményekkel, az útmutatókban a szerzők nem elemzik az irodalmi adatokat részletesen, hanem csak az elemzésből levont következtetéseket adják meg, ezek alapján alakítanak ki állásfoglalásokat, állítják össze az irányelveket és készítik el a szabályrendszer-ábrákat.
Szerkesztőségi közlemények
A szerkesztőségi közleményeket (editorials) vagy a szerkesztőség tagjai vagy az általuk felkért jeles szaktekintélyek írják a szerkesztőség nevében. A szerzők ritkán teljesen önálló témában, szokás szerint azonban ugyanabban a számban megjelenő közleménnyel kapcsolatban fejtik ki véleményüket, szerkesztőségi állásfoglalásként. Máskor sokkal általánosabb kérdésekről, elvi dolgokról vagy éppen gyakorlati meggondolásokról teszi közzé véleményét a folyóirat szerkesztősége.
Továbbképző közlemények
Többnyire tankönyvfejezetek formájában összeállított tanulmányok (seminars). A továbbképző közlemények általában terjedelmesebbek, mint az összefoglaló cikkek.
Gyökerek
A gyökerek (history, tracing the roots, történelmi témájú összefoglalók) a régmúlt eseményeit a kezdetektől napjainkig tekintik át a fellelhető adatok és saját tapasztalat alapján. Lényegében a múltba tekintő összefoglaló közlemények, amelyek útmutatót, a betegek ellátására irányelveket nem adnak. Céljuk a gyökerek megőrzése, a múlt feltárása. Mint ahogy az egyén sem, úgy a tudomány sem létezhet múlt nélkül; jelentőségük már csak ezért is nagy. Sajnos kevés van belőlük, pedig minden tiszteletet megérdemelnek.
Esetismertetések. Ezek voltaképpen esettanulmányok, amelyeknek külön formája az ún. klinikai kép.
Esettanulmányok
A szerzők egy vagy több, ritka, az orvosi irodalomban csak elvétve előforduló vagy még nem közölt érdekes esetről számolnak be, olyan betegekről, akiknek a betegsége ritkaságszámba megy, illetve akiknek betegségével kivételes összefüggést, szokatlan szövődményt stb. figyeltek meg. Az esetismertetések egyik célja segíteni másoknak, ha hasonló beteggel találkoznak, másrészt azért fontosak, mert csak így remélhető, hogy az irodalomban elég sok eset gyűlik össze érdemi következtetések levonására. Az sem szokatlan, hogy a betegség felismerése, kezelése során előforduló tanulságos tévedés miatt ismertetünk egy esetet mások okulására. Ilyen közlemények néha A hét leckéje (Lesson of the week) címszó alatt jelennek meg. A szerzők, az eset ismertetésén kívül, rendszerint beszámolnak az irodalomban található hasonló esetekről is: átfogó irodalmi képet adnak. Ilyenkor az Esetismertetés és irodalmi áttekintés rovatcím is használatos.
Klinikai kép
A klinikai kép formájú közleményben a betegről egy-két képet közlünk a beteg hozzájárulásával, és kiegészítjük rövid – általában 150 szónál nem több – magyarázó szöveggel.
Forrás: Bősze P. A tudományos közlemények írása. A magyar orvosi nyelv tankönyve.
█ A KÖZLEMÉNYEK EGYSÉGESÍTÉSI TÖREKVÉSEI (ÍCMJE)
A közleményírás mai rendszere az elmúlt 150-200 év alatt csiszolódott ki: folyamatosan formálódott és alakult ki az ún. „előbíráló rendszer” (peer-review process), amelynek lényege, hogy minden közleményt legalább két, független bíráló elemez, véleményez. Mérvadó folyóiratban (peer-review journal) ma már csak olyan közlemény jelenhet meg, amelyet a független szakbírálók értékeltek és általában el is fogadtak, közlésre alkalmasnak találtak. Az előbíráló rendszer a közlemények szakszerűségének záloga.
Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi egységesítési törekvések is szükségszerűen megerősödtek, mivel a tudományos cikkek rendkívül megsokasodtak, szerkesztési módjuk áttekinthetetlenné vált. Rangos nemzetközi folyóiratok főszerkesztői találkoztak, és létrehozták az orvosi szaklapok szerkesztőinek nemzetközi bizottságát, az ICMJE-t (International Committee of Medical Journal Editors) azzal a feladattal, hogy a tudományos munkák szerkesztésére, összeállítására szabályokat dolgozzanak ki. Előírások születtek egyebek mellett a közlemények beküldését, elbírálását és javítását, a szerzők szakmai és erkölcsi felelősségét, a betegek, a szerzők és a tudományos folyóiratok jogait illetően is. A Bizottság által megfogalmazott szerkesztési szabályokat az ún. Uniform requirements for manuscripts submitted to biomedical journals tartalmazza.
Az ICMJE a közlemények szerkezeti egységeit is részletesen meghatározta.