A tudományos kutatómunka szempontjából alapvető fontosságú a vizsgált területen korábban megjelent közlemények ismerete. Egy-egy közleményből kiindulva, a bennük megtalálható irodalmi hivatkozásokat figyelembe véve, a téma legfontosabb adatait, ismeretanyagát és közleményjegyzékét össze tudjuk állítani.
█ ADATGYŰJTÉS, IRODALOMKERESÉS
A tudományos adatok két módon érhetők el: 1. a hagyományos („írott”) szakirodalomból és 2. a világhálón át elérhető adattárakból. Ez utóbbiak hozzáférhetőségét a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemek könyvtárai biztosítják. A Semmelweis Egyetem Központi Könyvtára honlapján (http://www.lib.sote.hu) az irodalomkeresés és az adattárolás számos kérdésére kaphatunk választ (Berhidi–Szluka–Ládi–Vasas 2007).
1. A nyomtatott folyóiratokból való adatgyűjtés kiindulópontja az, hogy tudjuk, a keresett folyóirat hol található meg. Az elektronikus adatgyűjtés ellenére ez az adatgyűjtési forma változatlanul jelentős, ugyanis számos folyóirat teljes hozzáférhetősége a világhálón (online) csupán az elmúlt évtized közleményeire korlátozódik, míg a régebbi közleményeknek csupán összefoglalói érhetők el ilyen módon. A könyvtárak felkeresése nem mindig szükséges, a kért közleményről a könyvtárak másolatot küldenek (nyomtatott vagy elektronikus formában).
Az adatgyűjtés szempontjából korábban komoly jelentősége volt a közlemények különlenyomatainak („reprints”), amelyek a folyóiraton kívül szinte egyetlen forrásai voltak a kutatónak hogy más munkáit részleteiben megismerje. A különlenyomatok kérésének és küldésének ma már kisebb a jelentősége, ezek a világhálón elérhető egyes folyóiratokból vagy az adattárakból letölthetők. Változatlanul szükség van különlenyomatokra az adattárakban nem jegyzett, nehezen elérhető folyóiratokban megjelent közlemények megismeréséhez.
Könyvekből, könyvfejezetekből való adatgyűjtés még jelentős mértékben tényleges könyvtári tevékenység, különösképpen, ha régi, „klasszikus” ismeretek eredeti leírásai után kutatunk.
2. Az elektronikus adatgyűjtésnek különböző formái lehetnek: a) Az adatgyűjtés közvetlenül a világhálón elérhető folyóiratokból – amennyiben egy meghatározott közleményt keresünk. b) A kutatásunk tárgyához leginkább tartozó folyóiratokban megjelent közlemények pásztázásával keresünk adatokat (ez inkább érdekes, mint hatékony módszer). c) Az adatgyűjtés az adattárakból címszavak (szerző, téma, kulcsszó, évszám, folyóirat) szerint (lásd alább).
Adattárak, keresőrendszerek. A közvetlenül a folyóiratból végzett adatgyűjtés első lépése a kívánt folyóirat(ok) kiválasztása. Ehhez természetesen ismernünk kell a kutatási témakörünkben megjelenő folyóiratok jegyzékét és ezek elérhetőségét. Ezekre, valamint az egyes folyóiratok szakmai rangjára a Thomson Institute for Scientific Information (ISI) honlapjáról a Journal Citation Reportsból (http://scientific.thomson.com/products/jcr/) vagy az ISI Journal Selection Processből: http://scientific.thomson.com/free/essays/selectionofmaterial/journalselection/ nyerhetünk tájékoztatást.
Az adattárak az adatgyűjtésben, a szakirodalom megismerésében, továbbá a tudományos közlemények hivatkozásaira nyújtanak hasznos támogatást. Keresésünkhöz a kívánt adatok szerzőinek, a témának, a kulcsszavaknak és a folyóirat adatainak vagy akár csak ezek egyikének ismeretében számos adattár és keresőprogram nyújt segítséget.
Az adattárak közül megkülönböztetünk nagy, a tudományos kutatás csaknem minden ágazatára kiterjedő adattárakat, valamint szakirodalmi adattárakat és keresőrendszereket. A különféle hazai könyvtári rendszerek együttes lekérdezhetőségére szolgál az ELTE Egyetemi Könyvtárán keresztül elérhető WebPAC-adattár: http://ek62.elte.hu/webpac-bin/wgbroker.exe?new+-access+top.
1. Web of Science (www.eisz.hu – majd belépés után a Web of Science kiválasztása)
A Thomson ISI által működtetett sokszakmás bibliográfiai adattár, az ISI Web of Knowledge keresőrendszer része. Irodalom- és adatkezelésre szolgál, továbbá tudományos folyóiratok idézettségének keresésére. Mintegy 9000 folyóiratot követ. Általános kereséssel („general search”) a kutatók neve, munkahelye vagy a kutatás tárgyával kapcsolatban lehet adatokat gyűjteni egészen 1975-ig visszamenően.
2. Scopus (http://www.scopus.com)
Az Elsevier Kiadó által szerkesztett óriási sokszakmás adattár 2004 óta működik. Az adattár az Excerpta Medica és elektronikus adatbázisának (EMBASE) adatait tartalmazza 1996-ig visszamenőleg. Keresni lehet szerzőre, idézettségre vagy összetett adatokra („author search”, „basic search”, „advanced search”). Előnye a Web of Science-szel szemben, hogy több európai folyóiratot követ. Hátránya, hogy csak az elmúlt 11 év tudományos eredményeire lehet adatot találni.
3. Google Scholar (http://scholar.google.com/)
A Google 2004-ben indított keresőrendszere. Előnye, hogy ingyen és – az „advanced search” használatával – könnyen hozzáférhető. Adattárában a folyóirat-közleményeken kívül könyvek és monográfiák is szerepelnek. Számunkra fontos, hogy magyar folyóiratokban közölt magyar nyelvű közleményekre is találunk benne adatokat, továbbá az azokra történt hivatkozásokra is.
4. BioMed Central (http://www.biomedcentral.com/)
Biológiai és orvosi tárgykörű a BioMed Central, amely folyóiratokat tárol (cited on BioMed Central). A keresőben összefoglalók és teljes közlemények egyaránt lekérhetők. Előnye továbbá, hogy lekérhető a Web of Science és a Google Search is.
5. OVID (http://www.lib.sote.hu/ → Adatbázisok, adattárak → OVID)
1988 óta működő, orvostudományi adatokra szakosodott adattár, amely több adatbázist ölel fel (5. ábra). Ezek közül – számunkra – kiemelkedően fontos a National Library of Medicine adattára, a MEDLINE, amely a korábbi Index Medicus elektronikus változata. Az adattárból a tudományos közlemények teljes szövege letölthető.
6. EBSCO (http://www.ebsco.com/home/)
Különböző adattárakhoz nyújt elérést. Az orvostudományi adatok keresésére az Academic Search Primer adattárat választhatjuk.
A Web of Science, a Scopus, a BioMed Central, az OVID és az EBSCO adattárak a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtára honlapjáról (http://www.lib.sote.hu/) elérhetők (Berhidi–Szluka–Ládi–Vasas 2007).
KÖNYVTÁRAK SZEREPE AZ ADAT- ÉS IRODALOMGYŰJTÉSBEN
A szakkönyvtárak hagyományos, nyugodt, szinte otthoni körülményeket biztosítanak adatgyűjtésre, olvasásra. Nagyon fontos a közvetlen, személyes segítségnyújtás az adatkeresésben, tanácsadás az elérhető források, adattárak használatához. Mindezek azonban csak egy részét képezik a könyvtárak szerepének a tudományos adatgyűjtésben.
A tudományos tevékenység ma már nehezen képzelhető el az adattárak, keresőrendszerek használata nélkül. Az ezekhez való hozzáférhetőséget nagyobb könyvtáraink – anyagi támogatottságuk arányában – biztosítják a kutatónak. Fontos, hogy a könyvtárak akár egyénileg, akár tanfolyamok szervezésével ismertetik az adat- és irodalomgyűjtés forrásait, az adattárak használatát, a tudományos közlés egyes formáit. A kutató számára mindezek alapvető fontosságúak a szakirodalom naprakész ismereteinek megszerzésében.
A szakkönyvtárak – felkérésre – különböző formájú tudományos adatszolgáltatást is végeznek. Ennek egyik gyakori formája a PhD-hallgatók és a Magyar Tudományos Akadémia doktora címre pályázó kutató tudományos tevékenységének tudománymérési értékelése, mert a teljes hatásmutató és a kutató idézettségének egyetlen „hivatalosan” elismert forrása és igazolása a könyvtári adatszolgáltatás.
█ A VILÁGHÁLÓ NYÚJTOTTA LEHETŐSÉGEK AZ ADATOK ÉS AZ IRODALOM KERESÉSÉBEN
A világhálón százmilliónyi tudományos adat található. A számos keresőrendszer és adattár óriási lehetőségeket tár fel a szakirodalom megismerésére, de az adatok ilyen özöne veszélyes is lehet. A lehetőség és az adott kívánalom egyensúlya meghatározó szempont a szakirodalom feldolgozásában. Az elektronikus adatszolgáltatás korában különösen fontos az ésszerű adatgyűjtés, a lényeges és a szükséges kiemelése az óriási adattömegből.
A világháló nem biztosíték a hitelességre, a világháló tárol, adatokat csoportosít, számos mutató figyelembevételével és követésével jól körülhatárolja a tudományos témákat, de a tárolt közlemények tartalmáért érthető módon nem vállal felelősséget. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy bár a világhálón rengeteg adat van, de csak azok, amelyeket „betápláltak”. Az adattáraknak időrendi, földrajzi és nyelvi behatároltságai vannak. Ezért bármennyi adatot gyűjtünk egy témában, biztos, hogy nem az összes eset. (Persze erre csak ritkán van szükség – főleg összefoglaló közlemények, könyvek írásakor.)
E rövid fejezetnek nem lehet célja az adatgyűjtés és adattárolás részletes, gyakorlati ismertetése, itt csupán a legfontosabb lépésekre hívjuk fel a figyelmet:
1. Az első lépés számunkra, a kutatási témánk szempontjából leginkább megfelelő (és elérhető) adattár(ak) kiválasztása. Szerzők, kulcsszavak és folyóiratok alapján keressük meg a kutatási vagy a közlendő témánkhoz szorosan kapcsolódó közleményeket. A kereséshez a nagyobb adattárak: ISI Web of Science, a Scopus, a Google Advanced Scholar Search, az OVID MEDLINE(R) 1950 to present, valamint az EBSCO Academic Search Premier keresőrendszereit ajánlhatjuk. Mindegyikben találhatunk olyan keresési lehetőséget, amelyek a másikban nincsenek. Az OVID és az EBSCO segít az adattárak kiválasztásában, és ezekhez elérési lehetőséget nyújt.
2. A keresés első lépcsőjében rendszerint a kívánt közlemény adatait és a közlemény összefoglalóját kapjuk meg. Leginkább a ScienceDirect keresőrendszert érdemes használni. Ebben megtalálhatjuk a folyóiratok adatait, a közlemények adatait, lekérhetjük az összefoglalóját („SummaryPlus” vagy „Abstract + References”) a közleményeknek, amely általában minden lapnál ingyenesen megkapható és kinyomtatható.
3. Elolvasva a keresett közlemény összefoglalóját, el kell döntenünk, hogy érdekes lehet-e számunkra a közlemény teljes szövege. Sok folyóirat esetében csak az összefoglaló érhető el, az eredeti közlemény (pdf-formában) elolvasása már a rendszerhez való belépést (fizetést) igényel. Szerencsére számos igen fontos folyóirathoz a szakkönyvtárakon keresztül be lehet lépni az adattárba. Ha hozzáférünk, töltsük le a közlemény teljes szövegét elektronikus vagy nyomtatott formában. Ha elektronikus formában kérjük le, akkor ajánlatos a közleménynek mind a pdf, mind a „Full text + links” formáját lekérni. A pdf-változat megegyezik a nyomtatott szöveg formájával, de annál több, mert az irodalomjegyzékében szerepel, hogy az idézett közlemények hol és milyen formában érhetők el. A „Full text + links” html-formátumú megszerzése azért lehet fontos, mert ún. kapcsolópontokat („linkeket”) is tartalmaz, ez azt jelenti, hogy megadja azoknak a közleményeknek az adatait és elérhetőségét, amelyek a közleményt idézték, vagy azzal szorosan kapcsolódó adatokat tartalmaznak. Ezek megismerésével a közlemény témájának legfrissebb vonatkozásait – „linkjeit” – is áttekinthetjük.
4. A számunkra fontos tudományos adatokat tárolnunk kell. Ez sokkal nehezebb, mint ahogy az kezdetben látszik. Adatgyűjtéskor azt még nehéz eldönteni, de főleg megjósolni, hogy mi a kevés és mi a sok. Egyik sem kívánatos: a hiányos jegyzék legalább olyan káros, mint az áttekinthetetlen. A meghatározott témához közvetlenül nem tartozó adatok kezelhetetlen irodalomhalmazt eredményezhetnek. Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak folyamatosan kell gyűjtenünk az adatokat, de azokat időről időre rendezni és válogatni is kell.
Az adatokat témák szerint tároljuk. Ez lehet „kézi” (manuális), de előbb-utóbb szükségessé válhat adattároló rendszerek használata. A kutatási témánkba való elmélyülés, a növekvő számú irodalmi ismeretek „altémák” képzését teszik szükségessé. Ehhez nehéz általános érvényű tanácsot adni, az adattárolást rendszerint egyéni meggondolások alapján végezzük. Bárhogyan is tároljuk, az adatoknak témá(k)ba, altémákba való rendezése a jobb áttekintést kell, hogy szolgálja. Ehhez adattároló rendszerek használatát javasoljuk.
Kiváló adattárolók, szakirodalmi rendszerek állnak rendelkezésünkre. Ilyenek az EndNote vagy a Reference Manager program. A különböző szempontok (név, közlés éve, folyóirat stb.) alapján az adattárolóba bevitt közleményeket csoportosítva tároljuk. A csoportosítás lehet betűrendben a szerzők neve szerint vagy a közlemény megjelenésének éves beosztása szerint. Nagyon fontos, hogy az adattárolóból az adatokat a készülő közlemény irodalomjegyzékébe a kiválasztott folyóirat előírásainak megfelelően lehet kinyomtatni. Azzal, hogy nem jelent nehézséget, ha a kéziratot számtalan folyóirat előírásainak megfelelően, akár „gombnyomással” változtatni lehet (erre többször is sor kerülhet), nagyon sok időt és energiát tudunk megtakarítani.
█ A KIADVÁNYOK NEMZETKÖZI AZONOSÍTÓ RENDSZERE (ISBN, ISSN)
Bevezetés. A rendszerezés az ember sajátja, a kutatók, tudósok, gyakorló szakemberek, de még az iskolásoknak is ösztönös tulajdonsága. Ebből fakad, régmúltra visszanyúlóan, az ismeretek és az ismereteket hordozók (folyóiratok, könyvek stb.) rendszerezése is. A rendszerezés célja többrétű:
- A szellemi értékek megőrzése, közvetítése és továbbadása nemzedékekről nemzedékekre.
- Az ismerethordozók nyilvántartása, fellelhetősége a kereső rendszerekkel.
- A folyóiratok, könyvek stb. elérhetősége érdeklődők, kutatók, könyvtárak (könyvtárközi kölcsönzés), megrendelők számára.
A nyilvántartott kiadványokat ugyanis levél- és irattárakban kötelező megőrizni, tárolni. Hazánkban minden kiadványt az Országos Széchenyi Könyvtár raktároz el. A nyomdák (alkalmanként a kiadók) kötelessége, hogy minden kiadványukból hat példányt elküldjenek az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Ezek az ún. köteles példányok.
A rendszerezésre kezdetben megnevezéseket „tárgyszavakat” alkalmaztak, de a folyóiratok, könyvek sokszorozódásával a nyilvántartás áttekinthetetlenné vált. Közvetlen megoldásként a tudás, az ismeretek, a kutatás egészét felölelő osztályozási rendszert, az ún. Egyetemes Tizedes Osztályozást (ETO-t) fejlesztették ki. Lényege: egyetemes számrendszer szerinti nyilvántartás az eredeti tárgyszavas osztályozás helyett. Az ETO legelőször francia nyelven jelent meg 1905-ben, hazánkban 1912 után fokozatosan terjedt el. Az egyetemesség biztosítja, hogy egyik tudomány sem kerülhet kiemelt helyzetbe, a tizedesség pedig a számokkal, tizedesekkel lehetséges osztályozás, amely lehetővé teszi, hogy a kiadványok stb. a nyelvtől, írásmódtól és mindentől függetlenül fellelhetők legyenek. A rendszer részletes bemutatása csak szakember számára jelentős, létezésének ismerete azonban számunkra is érdekes, hiszen az orvostudomány osztályozása, felmérése és értékelése is végső soron ennek keretében és alapján valósul meg. Magyarországon az ETO-rendszert a Magyar Szabványügyi Hivatal gondozza.
_____________________________________________________________________
A kiadványok nemzetközi azonosító számrendszerével kapcsolatos rövidítések
EAN European Article Number
ETO Egyetemes Tizedes Osztályozás
FID Federation Internationale de Documentation
GSI Global system
ISBN A könyveket nyilvántartó nemzetközi sorszám
(International Standard Book Number)
ISDS International Serials Data System
ISO Nemzetközi Szabványügyi Hivatal Párizs
(International Standard Organization)
ISSN Az időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma
(International Standard Serial Number)
UNESCO United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation
URL Uniform Resource Locator
____________________________________________________________
Később az ismeretanyag számontartása, osztályozása érdekében megalakult a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (Federation Internationale de Documentation, FID). A nyilvántartás gépesítéséhez a kiadványokat egyértelműen azonosító kódszámokat dolgoztak ki. A Nemzetközi Szabványügyi Hivatal, az ISO (International Standard Organization) Párizsban, 1970-ben fogadta el az ISBN (International Standard Book Number) nemzetközi változatát. Egy évre rá az időszaki kiadványok nemzetközi azonosító számát, az ISSN-t (International Standard Serial Number) is megalkották. A nemzetközi egységesítés elkerülhetetlen volt, s be is vált, az országok rendre elfogadták. Megállapodás szerint a kódok nemzetköziek, a kiadványokat azonban a megjelentető országok veszik nyilvántartásba.
1972-ben az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO (United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation) főigazgatója bejelentette az ISDS (International Serials Data System) Nemzetközi Központ létrehozását, és egyben felkérte a tagállamokat, hogy létesítsenek nemzeti ISDS-központokat és azokban működjenek együtt. A Magyar ISDS Nemzeti Központ az Országos Széchényi Könyvtárban kezdte meg működését 1973-ban, szoros kapcsolatban a magalakult Magyar ISSN Irodával. A két szervezeti egység 1998-ban egyesült.
Hazánkban 1974 óta alkalmazzák a kiadványok nemzetközi azonosító számrendszerét.
A könyvek nemzetközi azonosítása. Az ISBN (International Standard Book Number) a könyveket nyilvántartó nemzetközi sorszám. Az ISBN tizenhárom számjegyű és öt számcsoportból tevődik össze. A számcsoportok elhelyezkedése meghatározott:
1 csoport: az első három szám a ismerethordozó azonosítója; a könyv azonosítója jelenleg 978. Ha ezzel kapcsolatos lehetőségek elfogynak, a következő azonosító 979 lesz.
2. csoport: nyilvántartásicsoport-elem (registration group element); ez a szám utal arra az országra, amelyben a könyvet kiadták
Példa:
Magyarország nemzetközi azonosítója a 963, a Magyarországon kiadott könyvek ISBN-jének első hat száma jelenleg: 978-963 (a 978 a könyv, mint hordozó azonosítója).
3. kérelmezőelem (registrant element); ez a könyv kiadóját jelöli
4. kiadványelem (title element); az adott könyv azonosítója, a kiadón belüli sorszámok
5. az ellenőrző jegy; csak arab szám lehet, X nem
Korábban az ISBN-szám tízjegyű volt, a régebben kiadott könyvekben még ezeket találjuk. Az új, tizenhárom jegyű kód 2007-től érvényes. Bevezetését részben az indokolta, hogy a tízjegyű számrendszer a kiadványok hihetetlen felszaporodása, az új, könyv- és elektronikus jellegű kiadványok (CD-ROM, hangoskönyvek, e-könyvek stb.) miatt, továbbá, mert egyre több ország csatlakozott a rendszerhez, kimerült: az eredeti 109 darab lehetséges változat már nem volt elegendő. A másik fontos szempont a géppel olvasható EAN-13 (European Article Number) vonalkód elterjedése a kereskedelemben. A könyvek vonalkódját is eszerint képezik az ISBN-ből a 978-as előtag beépítésével. Ezt az EAN.UCC, újabb nevén GSI (Global System) nemzetközi szervezet határozta meg. A magyar tagszervezet honlapja: www.gs1hu.org.
A tizenhárom számjegyű rendszerre való átállás átmeneti szakában kiadott könyvekben az ISBN-t tíz- és tizenhárom jegyű formában is feltüntették.
Példa:
ISBN-10: 963 200 518 X
ISBN-13: 978-963-200-518-8
A korábbi szabvány szerint az ISBN egyes számcsoportjait kötőjellel vagy szóközzel lehetett elválasztani, hazánkban az utóbbi terjedt el. A szóköz csak a számcsoportok közti határokat jelzi, nem jelentést megkülönböztető. Mivel a kötőjeles tagolás jobban szolgálja az olvashatóságot, az új szabvány már egyértelműen ezt írja elő.
A már megjelent könyvek ISBN-je értelemszerűen változatlan marad, függetlenül attól, hogy kaphatóak-e még kereskedelmi forgalomban. Ha viszont egy könyvből változatlan utánnyomás készül, abban már a tizenhárom jegyű formában kell feltüntetni az ISBN-t.
Minden egyes könyv, minden egyes kiadása és annak minden változata önálló azonosító számot kap. Ha a kiadvány több kötetben jelenik meg, akkor kétféle azonosító számot kap: az egyik az összkiadásra, a másik a kötetet azonosító.
Példa: Értelmező szótár+ (Szerkesztő: Eőry Vilma, Tinta Kiadó, 2007)
(ISSN 1589-4371)
ISBN 978-963-7094-71-2 Ö
1. kötet: ISBN 978-963-7094-72-9
2. kötet: ISBN 978-963-7094-73-6
Megjegyzés: Az első az összkiadás ISBN-száma (Ö betű jelöli), a 978 a könyv azonosítója, a 963 Magyarországé, a 7194 a Tinta Kiadóé, a 71/72/73 a kiadványelem, vagyis a könyvet azonosítja (a Tinta kiadó által megjelentetett könyvek egyikének száma), az utolsó szám pedig az ún. ellenőrző szám.
Ennek a könyvnek ISSN-száma is van, amely arra utal, hogy a könyv valamely könyvsorozat része.
Az ISBN gyűjtőkörébe beletartozik minden könyvjellegű (szöveges tartalmú, lezárt, egyszeri megjelenésű) kiadvány, pl. regény e-könyv formában, egy konferencia előadásainak anyaga CD-n stb..
Az ISBN nem a tartalmat, hanem a kiadványt azonosítja, ezért, ha bármely könyv többféleképpen is megjelent (pl. világhálón pdf vagy más formában, CD-ROM, keménytáblás és puhafedelű formában, az eredetivel megegyező hangoskönyv stb.), mindegyik változatát külön kiadványnak kell tekinteni és önálló ISBN-nel ellátni.
Nem tartoznak viszont az ISBN gyűjtőkörébe a folyamatosan frissülő világhálós források, pl. a felhasználók által is szerkesztett, soha le nem záruló enciklopédiák, szótárak. Általánosságban nem tartoznak az ISBN gyűjtőkörébe a szoftverek és a filmek, itt viszont a szabvány megenged egy kivételt: a kifejezetten oktatási céllal készült termékek kaphatnak ISBN-t.[1]
Az időszaki kiadványok nemzetközi azonosítása. Az időszaki kiadványok időről-időre megjelenő, számokból, évfolyamokból, füzetekből, kötetekből álló, határozatlan időre tervezett kiadványok. Ezek megjelenhetnek nyomtatott formában, CD-n, világhálón stb.. Legfontosabb fajtái: hírlapok, folyóiratok, évkönyvek, időszakosan megjelenő jelentések, közlemények, adat-és címtárak, számozott és számozatlan sorozatok. A többkötetes művek meghatározott számúak, ezért nem időszaki kiadványok.
Az időszaki kiadványok nemzetközi azonosítója az ISSN (International Standard Serial Number), amely nyolc számból, két, kötőjellel összekapcsolt négy-négy számjegyet tartalmazó adatcsoportból áll. A számoknak – ellentétben a könyveket azonosító ISBN-től – semmiféle jelentésük nincs. A nyolcadik számjegy az előző hétből számítható ki és 0-tól 10-ig terjedhet. A számok elé az ISSN betűszót írjuk, ezek elé pedig a kiadványok kiadásának helyét jelölő országkódokat.
Példa: HU ISSN 1585-8529 (HU – Magyarország)
Példák: Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat
HU ISSN 1588-3191
Megjegyzés: Kulcscím: Magyar Orvosi Nyelv, a folyóiratot az adattárak ezen a címen tartják nyilván.