█ BEVEZETÉS
Az orvostudomány szakágait (diszciplínákat) „hivatalosan” a szakterületet képviselő testületek irányítják. Ezek ugyan sokfélék lehetnek, leginkább mégis ún. kollégiumok. Hazánkban a szakmai kollégiumok (például Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium) látják el ezt a feladatot. A hazai kollégiumok az Egészségügyi Minisztérium tanácsadó szervezetei, elnökeit az Egészségügyi Miniszter nevezi ki. A hazai rendszer bizonyos mértékig a korábbi államhatalmi rendszer csökevénye, nagy hátránya, hogy nem független, mivel az Egészségügyi Minisztériumhoz kötött. Nem így például a Royal College of Obstetrics and Gynaecology az Egyesült Királyságban, amelynek évszázados hagyományai vannak és teljesen önálló; szakmai és személyi állásfoglalásaiban a politikusok, szakminisztériumok nem szólhatnak bele. Az egészségügyi ellátás szervezése minden ország önálló joga, nemzetközileg csak ajánlásokat fogalmaznak meg.
Az orvostudományi szakterületek „hivatalos” szakmai testületei mellett a szakmák, sőt a részszakmák szerinti társaságok adnak keretet a szakot művelők találkozására, együttgondolkodására. Ezek a tudományos társaságok.
█ TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK
A tudományos társaságok az adott szakág szakorvosait, szakorvosjelöltjeit tömörítik önkéntességi alapon. A társasági tagságért a szakmát művelők folyamodhatnak, felvételükről a társaság dönt. A tudomány nemzetközi, ám „társasági” arculata is van, s az orvosi társaságok e kapcsolatok, találkozások, az egymás megismerésének lehetőségét teremtik meg.
Az orvosi szaktárgyak mindegyike megalakította a nemzeti társaságát.
Példák: Magyar Nőorvosok Társasága
Magyar Onkológusok Társasága
Magyar Belgyógyász Társaság
A nemzeti társaságon belül, az adott orvosi szaktárgy egyes – többé-kevésbé – különálló részeinek megfelelően részlegek (szekciók) alakultak. A részlegek az „anyatársaságon belül” működnek, bizonyos mértékig korlátozott önállósággal.
Példa: A Nőorvos Társaság Cervix Pathológiai és Kolposzkópos Szekciója
Az orvosi szakágak többségének már csaknem teljesen önálló alszakai is rendre létrehozták nemzeti társaságaikat.
Példák: Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága
Magyar Méhnyakkórtani és Kolposzkópos Társaság
Az orvosi szakok és a már önállósodott alszakok is – az országhatárokat túllépve – megteremtették a földrészeknek megfelelő társaságaikat. Itt két lehetőség van: a) társaság vagy b) szövetség (federáció).
Példák: Európai Nőgyógyászati Társaság,
(European Society of Gynaecology)
Európai Nőgyógyászati Onkológiai Társaság
(European Society of Gynaecological Oncology)
Európai Méhnyakkórtani és Kolposzkópos Szövetség
(European Federation of Colposcopy Societies)
Majd a földrészeket is átlépve megalakultak a „világ” társaságok, amelyeket legtöbbször nemzetközinek nevezünk. Itt is két lehetőség van: a) társaság vagy b) szövetség.
Példák: A Szülészek és Nőgyógyászok Nemzetközi Szövetsége
(International Federation of Obstetricians and Gynecologists, FIGO)
Nemzetközi Nőgyógyászati Rák Társaság
(International Society of Gynecologic Cancer)
A társaság és a szövetség vagylagos; ez is, az is – tudomásom szerint – nincs.
A társaság és a szövetség között a különbség alapvető: nevezetesen a társaságnak egyéni tagjai vannak – azokba a szakemberek egyénileg beléphetnek –, szemben a szövetségekkel, amelyek a nemzeti társaságok szövetségei. A szövetségek tagjai társaságok és nem egyének; az európai vagy nemzetközi szövetségbe egyedileg nem léphetünk be. A szakemberek tehát a nemzeti társaságok tagjaként kerülnek a szövetségekbe. Magától értetődően egy országnak csak társasága lehet, egyedi tagsággal. A társaságok egyedi tagsága egymástól teljesen független: nem feltétlenül muszáj, például a nemzeti társaság tagjának lenni ahhoz, hogy valaki az európai vagy a nemzetközi társaság tagja legyen stb.
Nemzetközi társaság Nemzetközi szövetség
(egyedi tagság) (nemzeti társaságok)
↑
Földrész társaság Földrész szövetség
(egyedi tagság) (nemzeti társaságok)
↑
Nemzeti társaság (szakágak, alszakok társaságai)
(egyedi tagság)
↓
Részlegek (szekciók)
a nemzeti társaságon belül
(egyedi tagság)
█ TUDOMÁNYOS RENDEZVÉNYEK
A tudományos rendezvény tudomány, művészet, személyes kapcsolat, és „országkép” is.
(BP)
A tudományos társaságok rendre szerveznek tudományos rendezvényeket (kongresszusokat, konferenciákat). A fő kongresszusaikat, amelyeket gyakorta nagygyűléseknek neveznek, rendszeresen évente-kétévente – nagy nemzetközi egyesületek, szövetségek sokszor csak három-négyévente – tartják. Egyéb rendezvények, továbbképző tanfolyamok stb. sem ritkák. A kongresszusok résztvevőinek száma széles határok között változik: kisebb nemzeti rendezvényeken néhány száz vagy még kevesebb, nagyobbakon egy-két ezer hallgató is részt vesz. Nagyobb szakmák szövetségeinek rendezvényeit (pl. a FIGO világkongresszusát) akár 15-20000 hallgató is látogathatja. Az efféle „mamut” rendezvényeken szinte városnyi lakosságot mozgatnak, szervezésük rendkívüli körültekintés kíván.
Minthogy a kongresszusokat a nemzeti, a földrész (pl. európai) és a nemzetközi társaságok, sőt az alszakok társaságai is szerveznek, a szakterületek orvosainak bőven van lehetőségük, hogy tudományos rendezvényekre járjanak.
A kongresszusokon tudományos előadások, poszterek hallhatók, láthatók, ám nem kevésbé fontosak a társasági események sem. Ez utóbbiak rendszerint fogadásból és záróvacsorából (bankett, farewell party) állnak, gyakoriak azonban a kísérőknek (hozzátartozóknak) szervezett kirándulások, múzeumok, kiállítások látogatása stb., az ún. ladys’ (hölgy) vagy accompanying persosns’ program sem. A társasági eseményekhez sorolhatók még a kongresszus utáni (ritkábban előtti is) körutazások, látogatások, események.
A tudományos rendezvény tudomány, művészet és személyes kapcsolat. A nemzetközi rendezvényeknek ezen kívül még küldetése is van: a szervezők országaik „követei”. A tudomány a szakmai rész, a művészet a rendezvény összeállítása, a nyomtatványok stb. megjelenési formája, a kongresszus arculata. A személyes kapcsolatokat a találkozások az ismerkedések, az előadások meghallgatása, megvitatása és a társasági események teremtik meg. A nemzetközi kongresszusokon a szervezők hazájukat is bemutatják, a külföldi részt-vevők a rendezvényen keresztül kaphatnak képet az országról. Az efféle rendezvényeknek tehát a nemzeti felelősségük is igen nagy: az „országképet” rajzolják.
Az előadásokat részlegekben, ún. szekciókban (ülésekben) szervezik, amelyeknek több formája is lehetséges az előadások fajtája szerint (l. lejjebb). Az előadások túlnyomó részében az előadók eredeti vizsgálataikról, kutatásaikról számolnak be. Ezek az ún. eredeti előadások (proffered papers). Minden tudományos rendezvényen van vagy vannak fő ülések (plenary sessions), ezeken rendre a felkért előadók tartják – szokásosan összefoglaló – előadásaikat. Gyakoriak a különböző továbbképző ülések is.
A hallgatók számától függően szükség lehet arra, hogy egyidejűleg több teremben is tartsanak előadásokat; ezek az ún. párhuzamos előadások, párhuzamos szekciók. 10-15000 fős kongresszuson egyszerre tíz vagy még több párhuzamos előadássorozatot is szerveznek. Az üléseket mindig elnök (üléselnök) vagy elnökök (fő és társelnökök) vezetik, akiket a szervezők kérnek fel az elnöki teendők ellátására.
A tudományos rendezvények rendszerint megnyitó ünnepséggel kezdődnek, amelyen köszöntéseket mondanak felkért helybeli és nemzetközi nagyságok és többnyire a rendezvény elnöke is, a szervezők tájékoztathatnak bizonyos tudnivalókról, s nemritkán egy-egy kiemelt tudományos előadást is beiktatnak. A rendezvényeket gyakran záróüléssel fejezik be, jóllehet ez nem előírás, s a formája is nagyon változatos, egységesített „forgatókönyve” nincs.
A kongresszusnak az elnökön, esetleg társelnökön, főtitkáron, titkáron stb. kívül szervező és tudományos bizottsága is van. A szervező bizottság a kongresszus szervezésében, az utóbbi a tudományos rész összeállításában tevékenykedik. A rendezvények lebonyolítását (értesítők, hirdetések, a részvételi díjak kezelése, szállodai, utazási ügyintézések stb.) legtöbbször rendezvényszervező cégekre bízzák.
Az üléselnök(ök). Az üléselnököket a szervezők kérik fel, hívják meg. Szokásosan, az ülés tárgykörében jártas helybéli, a rendező országban élő és/vagy nemzetközi tekintélyeknek jut ez a feladat. Kisebb rendezvényeken csak egy, nagyobbakon a „fő” elnök mellett egy, esetleg két társelnök is tevékenykedik. A társelnöki megbízást nemritkán lelkes fiatal szakemberekre osztják azért, hogy tanuljanak, szerezzenek tapasztalatokat.
Az elnök tájékoztatja hallgatóságot az esetleges tudnivalókról, gyakorta néhány mondatban bevezeti az előadássorozatot, bejelenti az előadásokat és felkéri az előadókat előadásuk megtartására, majd megköszöni az előadásokat, irányítja a hozzászólásokat, vitákat, ám legfontosabb teendője mégis az idő betarttatása: legyen rá gondja, hogy egyik előadó se lépje túl a rendelkezésére álló időt, és az ülést az időkereten belül fejezzék be.
Az idő betarttatása a leghálátlanabb feladat, a megtisztelő üléselnökség árnyoldala. Ha az előadók fegyelmezettek, nem lépik túl idejüket, a hangulat barátságos. Nem így, ha valakit folyvást figyelmeztetni kell, hogy az ideje már lejárt, fejezze be előadását. Különösen kínos, ha valaki többszöri figyelmeztetés ellenére csak beszél és beszél. Alkalomadtán még az is előfordulhat, hogy az előadótól meg kell vonni a szót. Ilyenkor „fagyos” a hangulat.
Jelentősebb rendezvényeken fény vagy hangjelzéssel figyelmeztetik az előadót, hogy a rendelkezésére álló idő eltelt. Szokás az is, hogy ez előadás vége előtt egy, máskor két perccel, például sárga fény gyullad ki az előadó előtt, vagy valamilyen hangjelzés hívja fel a figyelmét, hogy még egy, illetőleg két perce van hátra.
Az időkorlát az elnökre is vonatkozik: nem tarthat előadásnyi bevezetőt mások idejének rovására. Ha kap pár percet a szervezőktől, elemezheti az ülés tárgykörét, felhívva a figyelmet a lényeges szempontokra, ellentmondásokra. Ha nincs külön ideje, legfeljebb egy-két mondatnyi bevezetőt mondhat.
A hozzászólások, a vita megint csak harc az idővel. Nem is oly ritka, hogy a hozzászóló a hozzáfűznivalója, kérdése kapcsán szinte előadást tart, vagy csak akar tartani, de az elnök nem engedi. Szokásosan a hozzászólás (kérdés) időtartama is korlátozott; a szervezők erre két, legfeljebb három percet adnak.
Az üléselnök is kérdezhet, rendre szokott is, és véleményt, kiegészítést is mondhat. Jóllehet senki nem szakíthatja félbe, tisztességesen mégis akkor jár el, ha ő is betartja a kérdésekre kiszabott időt.
Az ülést az elnök zárja: megköszöni az előadóknak az előadásukat, közreműködésüket, s röviden – ha az idő engedi – összegezheti is a hallottakat, vagy kiemelheti a legfontosabbakat.
AZ ÚN. TÁBLARAGASZOK (POSZTEREK)
Minthogy jobbára jóval több előadást jelentenek be, mint amennyire lehetőség van, a kutatási eredmények „előadásainak”, bemutatásának más formáját, a posztereket is bevezették. Az „poszter” szónak, előadási mód értelemben, a magyar megfelelőjét még nem alkották meg; a „táblaragaszok” elnevezés – a falragasz mintájára – jól tükrözi az efféle bemutatások lényegét. A poszterek valóban felállított táblákra ragasztott vagy másként erősített, vázlatos előadások. Ezeket külön termekben állítják ki, s a hallgatóság olvashatja. Némelykor a szervezők külön időt is bocsátanak a táblaragaszok megbeszélésére: akár úgy, hogy a szerzők egy-két percben az előadóteremben elmondják vizsgálatuk lényegét, akár ún. poszterbemutató formájában. Az utóbbinál a megadott időben a szerzők a táblák mellett állva magyarázzák el az érdeklődőknek, hogy mit vizsgáltak, mit találtak és így tovább. Az effélék egyedi vagy kisebb csoportos megbeszélések, a kapcsolatteremtésnek nagyszerű formái. A táblaragaszok nem kisebb rendű előadások, mint a hagyományosak, azokat csupán az időszűke áthidalására találták ki.
A KONGRESSZUSI NYOMTATVÁNYOK
A nagyobb tudományos rendezvények nyomtatványainak elkészítése szinte már könyvnyomtatási feladat. Világszövetségek nagygyűléseinek műsorfüzete például száz vagy még több oldalas is lehet. A műsorfüzet mindig egyszerű, s mindenekelőtt könnyen áttekinthető legyen: csak a lényegi részeket tartalmazza. A rendezvény szervezése alatt ún. értesítőket (előzetes, első és második értesítő) küldenek szét, az utóbbi évtizedekben egyre inkább elektronikus postaként. Az értesítők feladata a résztvevők toborzása, ennek megfelelően figyelemfelkeltők és csábítók legyenek. Bennük nemcsak a tudományos részről, de a társasági eseményekről és a kirándulási stb. lehetőségekről is tájékoztatják az olvasót. Meghívók fogadásokra, különleges ülésekre stb. és az előadások, poszterek összefoglalóit tartalmazó kiadványok (abstract book) sorolhatók még a tudományos rendezvények nyomtatványai közzé. Az összefoglalásokat kiadhatják külön füzetben/könyvben, ám bevált szokás, hogy a rendező társaság saját folyóiratában – rendszerint különszámként (supplementum) – jelenteti meg.
Elterjedt és bizony előnyös is, hogy a rendezvények nyomtatványai a rendező társaság honlapján, folyamatosan felújítva megtalálhatók, letölthetők. Ez a tájékoztatási lehetőség egyre inkább nélkülözhetetlen.
AZ ÚN. GYÓGYSZERKIÁLLÍTÁSOK
A gyógyszercégek, az orvosi műszereket gyártók/forgalmazók jelentősebb rendezvényeken szinte mindig kiállítanak. Az effajta, ún. gyógyszer- (tudományos) kiállítások mindenkinek jók: üzleti lehetőség a kiállítóknak, tetemes bevétel a rendezőknek, kávézás, kóstolgatás, csevegés és ajándékok gyűjtögetése a résztvevőknek. Egyidejűleg azonban a tájékozódás, az új gyógyszerek, műszerek, irányzatok megismerésének is rendkívüli lehetősége. Kitűnő alkalom bemutatkozásra, a kölcsönösen hasznos és nemegyszer tudományos jelentőségű kapcsolatok létesítésére. A tudományos rendezvények egyhangúságát ezek oldják fel, találkozók, kellemes és hasznos időtöltés helyszínei.
█ TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK
Meghatározás: a tudományos előadás tudományos közlemény szóban (képben) elmondva.
A tudományos előadások formái:
Kutatási eredmények ismertetése
Esetismertetések
Összefoglaló, áttekintő előadások
Kerekasztali részvétel
Felkért hozzászólás
Miért akarok tudományos előadást tartani? A kérdés első olvasásban talán meglepő, hiszen nyilván azért gondolkodom a tudományos előadáson, mert másokkal szeretnék valami lényegeset közölni. Ezt persze közlemény formájában is megtehetem, és szokásszerűen meg is írjuk a dolgozatot, a tudományos rendezvény mégis vonz. Vonz, mert ösztönző feladat, mert megmérethetem saját magamat, lehetőség nyílik emberek megismerésére, továbbá kikapcsolódás, élmény és utazás, új tájak megismerése is. Az előadás tartásának indoka azonban az is lehet, hogy kell előadásokat is tartani. Kell az előmenetelem végett, de azért is szükséges lehet, mert egyébként részvételemet nem támogatják.
Bármi is az indíték, tudományos előadásra csak akkor adjam a fejem, ha fontos mondanivalóm van. Előadni lényegtelen, közismert dolgokat – az utazás, a részvétel céljából – nem erkölcsös.
</